Egész héten a legjobb dolog az volt mikor taliztam Momoval pénteken. Olyan jól elvoltunk szinte feledtetve bánatom~ és köszönöm ezért :)♥♥
Nekem miért nem megy olyan könnyen az hogy ne foglalkozzak mással? Mesélnek történeteket, hogy így meg úgy átverték őket de mégis ott tudták, hagyni. Nekem ez miért nem megy? Talán mert észre sem veszik~ ha meghalnék sem vennék észre csak mikor közlik velük. Azt sem tudom mit akarok~ csak múlna el ez a keserű fájdalom, mert miért érezzek így ha őt nem is érdekli hogy mi történik velem? Mintha szerelmes lennék..ez más szánalmas..magamra nézve. Őszintén én azt hittem, hogy tényleg olyan jó a barátságunk~ csak hát minden múlik, mindig jön valami új, jobb. Vagy valaki aki átveszi a helyed téged elfeledtetve. Még csak rá sem eszmélsz hogy valaki eltűnt. Legalább az az érzés meg van, hogy valami hiányzik? Kétlem.
Sok barátja van mindenkinek, és ez nem abból áll, hogy minden nap beszélnek de legalább egy héten egyszer egy mondat nem árt...legalább is szerintem, de hogy ezt ki hogy gondolja már a maga ügye. Van akikkel sok ideig nem is beszélek mégis a barátom , de akivel megszoktam már hogy nap-mint-nap beszélünk egyszer csak felhagy ezzel az már fájdalmat tud okozni.
Elbújni fölösleges, erre nem rég jöttem rá... mert minek? ha elfelejtett úgy sem fog keresni~ fölösleges.