Aoi-sama~♥

♥♥♥

Hali~

Mint mindig megint csak hetekkel később, írok.. kérdés.. Nekem mi dolgom van nap mint nap, hogy annyira sem vagoyk képes, hogy egy 2-3 mondatos bejegyzést írjak? Szinte semmi... tanulni ...de még azt is elhanyagolo.. helyette amikor haza érek leülök a gép elé és végig gépezek, de ide nem jövök fel...helyette megnézem a facebook-ot és csak felidegesítem magam. Bár inkább azért járok mostanában fel, mert Keikoval ott tudok csak beszélgetni. Nem akarom, hogy ilyesmi miatt minthogy rossz az msn-je megromoljon a kapcsoltunk. Majd fogok vele találkozni 27-én és nagyon várom már.♥♥♥♥
De visszatérve... látom más jrockerek blogolnak... naponta többször is, pedig nekik tényleg rengeteg dolguk van mégis megteszik. Talán kicsit másokkal is kellene foglalkoznom, nem eszméteni magam. Most is lelkileg minuszban vagyok, és hogy miért? Magam sem tudom. Hiányzik az hogy nap mint nap hülyüljek Ruruval msn-en mert koleszban van és nem tud netezni.
Suliban ha telefonon a barátaimmal akarok beszélni, vagy csak csörgetjük egymást, mert azzal is sok energia és boldogság árad bennem. Mert tudom, hogy valaki gondol rám és jól esik... másnak is, ha nem is mutatja de igen... Viszont mit tegyek akkor ha erre az osztálytársamtól a reakció az, hogy miért kell a suliban is mással foglalkozni? Ha nem kapok mást csak lecseszést. Akkor már nem érzem annyira a pozitívumát az egésznek és egyre kevésbé értékelem, hogy más gondol rám... Egy ideig "feladtam" emiatt , hogy csörgetem Rurut és rájöttem, hogy ez egy nagy hiba. Mert nem éri meg... nekem ő sokkal többet jelent mint egy olyan személy aki, ha már nem ő az egyetlen barátot már egyből leordít, hogy miért kell ilyenkor is itt telefonálgatni. Mert kell, mert nekem ez kell...
Hiszik azt hogy ismernek, de nem... Ők csak azt a szolíd oldalamat látják amit az adott helyzetben, az adott helyzethez mérve alkalmazok. Mert nem állíthatokbe például egy ünnepségre erősen kihúzott szemekkel, tupír hajjal, csőnadrágban, szögecses övekkel, brutál kiegészítőkkel... Kell lenni-e egy határnak... alkalmazkodni kell, ha suliba megyek nem megyek ilyen ruhákba mert nem egy koncertre megyek vagy egy találkozóra egyik barátommal, hanem egy iskolába, ami arra szolgál, hogy okosodjunk, hogy legyünk valaki az életben... Ott megtisztelnek a tanárok, átadják a tudásod és elvárnak egy normált amit illene betartani, ha nem olyan helyre mész nyugodtan lehetsz önmagad... csak merd ezt másoknak mutatni, de ahoz illő helyen is. Most csak ennyit szerettem volna...
Aoi legyél boldog, csak ennyit szeretnék! Happy Birthday! ♥